Latin–magyar közmondásszótár

Kultúránk jelentős része az antikvitásban gyökerezik. A klasszikus ókor nemes szellemiségét közvetítik a latin nyelvű közmondások és szállóigék. Fontos, hogy ebből a gazdag antik örökségből minél többet ismerjen a modern kor embere.

A Latin−magyar közmondásszótárban kulcsszavak szerinti elrendezésben 1660 közmondássá vált latin bölcsesség található. A latin közmondások klasszikus római szerzők − Cicero, Horatius, Ovidius, Plinius, Seneca, Vergilius és mások − veretes műveiből származnak.

A szótár újdonsága, hogy a latin közmondások és bölcsességek alá nem azok szó szerinti magyar fordítása került, hanem a latin közmondáshoz jelentésében közel álló, azonos tartalmú bölcsességet hordozó egy vagy gyakran két magyar közmondás. Az is olvasható a közmondások után, hogy melyik magyar klasszikus közmondásszótárban lelhetők fel. A forrásul szolgáló magyar közmondásgyűjtemények szerzői többek között a következők: Ballagi Mór, Baranyai Decsi János, Dugonics András, Erdélyi János, Margalits Ede, Sirisaka Andor. A Latin−magyar közmondásszótárnak ez az újdonsága kiemeli a gyűjteményt a korábban megjelent, a latin bölcsességek szó szerinti fordítását tartalmazó kiadványok sorából.

A most közreadott Latin−magyar közmondásszótár közvetlen előzménye a TINTA Könyvkiadónál 2014-ben megjelent Magyar−latin közmondásszótár.

Szótárunk célja, hogy felfedeztessük, mennyi mindennel gazdagította a latin nyelv a magyar művelődést, és hogy milyen szervesen építette magába az antik kultúrát a közmondásokon keresztül a magyar nyelv.