A magyar nyelvtudomány történetéből

Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, aki iskolát teremtett a stilisztikát illetően, és aki mintegy húsz könyvet jelentetett meg a stilisztika, a magyar irodalmi nyelv története, a nyelvtudomány-történet, a helyesírás, a leíró nyelvtan és a nyelvtörténet témaköréből, ezúttal a magyar nyelvtudomány évszázados alakulásával kapcsolatos tanulmányait állította meghatározott rendbe. Több mint fél évszázados eddigi pályáján ugyanis – éppen mestere, Bárczi Géza professzor hatására is – többször foglalkozott nyelvtudomány-történetünk általános kérdéseivel (korszakolás, szemlélet, módszer, külföldi hatások) egy-egy korszak, valamint nyelvészeti tudományág alakulásával, egy-egy nyelvtudós, továbbá intézmény munkásságával, kongresszusok és konferenciák mérlegre tételével és – hatéves finnországi vendégprofesszori tapasztalatait felhasználva – a hungarológia külföldi oktatásával. Ezek a tanulmányok – legalábbis fő vonalaiban – szinte átfogják a teljes magyar nyelvtudomány történetét. De csak így együtt és megfelelő sorrendben, mert hisz folyóiratokban, kongresszusi kötetekben, gyűjtelékes kiadványokban és különböző időben láttak napvilágot. Ha tehát valakit például a felvilágosodás korának nyelvtudománya vagy Gombocz Zoltánnak, kiváló XX. századi nyelvészünknek a munkássága, vagy éppen a Helsinki Egyetemen folyó magyar nyelvészeti oktatás érdekel, felütheti A magyar nyelvtudomány történetéből c. munkát a megfelelő helyen, és megkapja a részletes tájékoztatást. Méghozzá a tartalomhoz illő, gördülékeny, olvasmányos stílusban.

Nem hallgathatjuk el, hogy a magyar nyelvtudomány-történet alapos megírása még várat magára. Továbbá hogy a nyelvtudomány-történet művelése nem erős oldala nyelvtudományunknak sem. Haszonnal forgathatják tehát Szathmári professzor könyvét a nyelvtudomány történetének kutatói, egyetemi és főiskolai hallgatók, érdeklődő középiskolai diákok és mindenki, aki valamilyen formában foglalkozik nyelvtudományunkkal