„…hazám hamujával”. Nyelvészeti Zrínyi-dolgozatok

Ide kattintva elolvashatja a könyv előszavát

Ide kattintva elolvashat egy részletet a könyvből

Ebben a kis könyvben Horváth Katalin, az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének, valamint a Miskolci Egyetem és a veszprémi Pannon Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense az 1992 és 2002 között készült ‒ Zrínyi Miklós (1620‒1664) költői nyelvével foglalkozó ‒ nyelvészeti (szó- és frazeológiatörténeti, etimológiai) írásait gyűjtötte egybe.
A szerző a Beke József szerkesztette Zrínyi-szótár (Argumentum, 2004) lektorálásának évekig tartó munkálatai során, a szótárszerkesztő szójelentés-értelmezéseit mérlegelve, felülvizsgálva érdemben foglalkozott Zrínyi többjelentésű szavainak kontextuális jelentéseivel, főképpen a költő eposzának, a Szigeti veszedelemnek ma már sokszor nehezen értelmezhető, értelmezési vitákat is kiváltó szöveghelyeivel. Ebből az évtizedes munkából születtek az itt közölt dolgozatok.
Horváth Katalin elemzéseit a belső rekonstrukció módszerét, elveit követve végezte és jutott új eredményekre. Kitüntetett figyelmet fordított a belső szóalkotási módok „mostohagyerekére”, a szóhasadásra (l. a vér főnév és a ver ige vagy a folyik és a forr igéink lehetséges ősi eredetbeli összefüggését), valamint nyelvünk ún. tautologikus egységeire, azaz az olyan állandósult szószerkezetekre, amelyeknek elemei a régiségben azonos jelentést képviselhettek (kerek erdő, por és hamu).
A Zrínyi-szakirodalomban mindeddig ismeretlen volt a szerzőnek az a bizonyított felismerése is, hogy a költő az eposzban a többjelentésű szavak régi és újabb jelentéseivel szükség szerint egyaránt élt: e szójelentéseket alakjainak, helyszíneinek jellemzésére felhasználva (kerek, szerencse, hamu). Ez a jelenség Zrínyi tudatos alkotói magatartásának bizonyítéka éppúgy, mint a költői művekre (különösen az eposzra) meghatározóan jellemző szóalakváltozatok magas száma. A költő a XVII. századi nyelvjárási hangalakvariánsokkal a barokkra jellemző változatossághoz járult hozzá, művét „szebbnek is gondolta” így, és sikeresen küszöbölte ki az eposzokra olykor jellemző egyhangúságot.
„A Zrínyi-kutatás nem szorítható egyik vagy másik szaktudomány keretei közé. Történetírás, hadtudomány, irodalomtudomány csak közös erővel, egymás eredményeit számon tartva s azokra építve érhet el komoly eredményeket Zrínyi életművének feltárásában” ‒ írta Klaniczay Tibor 1985-ben. Horváth Katalin szerint nagyon itt az ideje annak, hogy e felsorolt tudományok mellett egyenrangúan megjelenjen végre a nyelvtudomány is! Meggyőződése, hogy a Zrínyi-filológia jövőbeni eredményei nem kis mértékben a nyelvészeti Zrínyi-kutatások fellendülésétől várhatóak.