- Noutăți
- Mindenki angolul tanul
- Nyelvünk virágai
- Idézetek, szállóigék, bölcsességek
- Szólások, közmondások
- Felvételizőknek
- A magyar nyelv kézikönyvei
- A magyar nyomtatott örökség feltárása
- Anyanyelvi felmérők
- Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek
- Az ékesszólás kiskönyvtára
- Bibliotheca Regulyana
- Diszlexia, diszkalkulia
- Életrajz
- Híd szótárak
- Iránytű sorozat
- Ismeretterjesztő
- Kétnyelvű könyvek nyelvtanuláshoz
- Kifestőkönyvek, színezők
- Kommunikáció
- Lexikográfiai füzetek
- Lexikon, enciklopédia
- Mesekönyv
- Mesterművek
- Naptár, notesz
- Notesz
- Nyelvészet
- Nyelvi játékok, fejtörők
- Nyelvtani munkafüzetek az 5-12. évfolyam részére
- Nyelvtanulás
- Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához
- Szépirodalom
- Szótár
- Történelem
- Útleírás
- Vallás
- Zene
- E-könyv
- Folyóirat
- 2024-ben megjelent könyveink
- 2023-ban megjelent könyveink
- 2022-ben megjelent könyveink
- 2021-ben megjelent könyveink
- 2020-ban megjelent könyveink
- 2019-ben megjelent könyveink
- 2018-ban megjelent könyveink
- Növény- és állatnevek
A magyar mondat
-
Szerző Brassai SámuelSorozatszám 120Oldalszám 504Kötés típusa puhafedelesFormátum B/5Numar articol 9789639902725Masa 700 g/db
-
Brassai Sámuel (?1797) a magyar nyelvtudomány nagy újítói közé tartozott, sőt közülük talán a legnagyobb. Kötetünk Brassai Sámuel legfontosabb mondattani tanulmányait tartalmazza.
A három részben megjelent (1860, 1863, 1884) "A magyar mondat"c. munka Brassainak legfontosabb és legtöbbet idézett műve. Itt fejti ki, hogy a nyelvtudomány induktív tudomány és szembeállítja az induktív módszert a spekulatív grammatikával. Az &aposinduktív&aposjelző nála &aposempirikust&aposjelent és nem ellentéte a dedukciónak. A beszéd alapegysége a mondat, amelynek tartóoszlopa az ige. Brassai támadja azokat a nézeteket, amelyek a mondatot lényegében a nyelv területén kívül esőnek tartják. A többi mondatrész az ige &aposhatározói&apos, az igéhez való viszonyukat az esetragok és viszonyszók jelzik. A magyar mondat szerkezetének alappillére nem a nominativusi alany és az állítmány kettősége, hanem az ismert és új információ megkülönböztetésén alapuló &aposinchoativum&aposés &aposmondatzöm&apos. Brassai lényeges meglátása, hogy a mondat vizsgálatában mindig az élő beszédből kell kiindulni. Vonatkozik ez mindenekelőtt a szórendre, mivel a szóló mindig tekintettel van a hallóra mondanivalójának megfogalmazásában.
Brassainak "A bővített mondat"c. tanulmánya a magyar mondatról szóló három részhez negyedik részként csatlakozik és a mondatrészek szerepét veszi górcső alá.
"A mondat dualizmusa"c. munkájában újból felsorakoztatja az alany-állítmány fogalmaira támaszkodó nyelvtani elemzés elleni érveit. Ebben a tanulmányában elsősorban német és francia példákra támaszkodva fejti ki részletesen szórendi elméletét.
A kötet utolsó tanulmánya "A szórend és accentus", amely talán a legtöbb vitát váltotta ki. Brassai alapállítása az, hogy a magyar mondatban csak egyetlen főhangsúlyos elem fordulhat elő és ez a hangsúly vagy az igére vagy az ige előtti elemre (a mondatzöm első elemére) esik. Az ige mögötti elemek nem lehetnek főhangsúlyosak, az inchoativum pedig mindig hangsúlytalan.