Emlékkönyv

A mai Budapest 11. kerületében található a valamikori asztalosiparáról híres Albertfalvát 1819-ban alapították. Önálló község volt 1950-ig, amikor Nagy Budapest létrehozásakor Budapesthez csatolták. A 19. század első felében betelepített német asztalosok mélyen hívő katolikusok voltak. Erőfeszítésük, hogy önálló templomuk legyen, 1941-ben teljesült, mikor október 5-én Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök felszentelte Albertfalva templomát. A templomot Kismarty-Lechner Jenő tervezete. Jelen kötetben 20 írás található. Albertfalva település történetéről, a templomépítés körülményeiről Sümegh László írása szól. Máté Róbert cikke részletesen elmondja Albertfalva jótevőjének, Mahunka Imre és felesége eltűntnek vélt egész alakos szobrának megtalálását és újra felállítása történetet. Madaras Gábor írása bemutatja Ormai Gusztáv plébánost, aki 1955 és 1985 között vezette az alberfalvai egyházközséget. Továbbá interjúkat közöl olyan idős albertfalvi hívőkkel, kiknek vallási élete az elmúlt több mint fél évszázadban a templomhoz kötődött. A rendszerváltást követően, 1992-ben megalakult Albertfalvi Keresztény Társas Kör első évtizedét Kiss Gábor, a Társas Kör első elnöke mutatja be.
A kötetet gazdagon illusztrálják fotók, és ezen felül 16 oldal színes fényképmelléklet zárja az emlékkönyvet.
A kötet az albertfalviakon túl érdeklődésre tart számot a helytörténészek, egyháztörténészek és ipartörténészek körében.