A magyar nyelvtudomány és pszichológia tudományközi kapcsolatai századunkban

Az itt kötetszerű méretben feltárt téma szerintem azért fontos tudománytörténetileg, mivel két tudomány, a nyelvtudomány és a pszichológia érintkezési pontjait kívánja bemutatni időrendi megközelítésben, és mint ilyen, egybevetésből fakadó számvetés, szintetikus kép mellett modellt, mintát képezhet a tudományközi kapcsolatok hasonló feltárásához most, amikor a számvetések idejét éljük, nemcsak a politikában, de a tudományban is. Persze nem nagyon első a hazai tudományban, aki a nyelvtudomány és a pszichológia kapcsolatait tudománytörténetileg közelíti meg, de a szerzők mégsem adták kötetüknek a fenti címet: a két tudomány egymásra hatásának kérdéseit az illetők által írt szélesebb témakörű monográfiákból kell előhalászni. Ilyen munka volt pl.: Kornis Gyula "A lelki élet" (1917-1919), Harkai Schiller Pál "A lélektan feladata" (1940), Lénárd Ferenc "A lélektan útjai" (1946) és legújabban Pléh Csaba "Pszichológiatörténet" (1992) c. munkája.