Kolumbusz Kristóf, az óceán Don Quijotéja

Kolumbusz Kristóf neve az évszázadok folyamán jelképpé és fogalommá vált az emberiség számára: rettenthetetlen bátorság és merész kockázatvállalás szimbóluma, a felfedezés mámorító érzéseknek és torokszorítóan izgalmas kalandoknak felidézője lett ez a név. Hogy ki is volt valójában az a hús-vér ember, aki viselte; milyen tulajdonságok alkották egyéniségét, miféle érzelmek és indulatok kormányozták, hogyan viselte a kudarcokat és hogyan a dicsőséget - mindezekre a kérdésekre ma már szinte lehetetlen választ adni. Jakob Wassermann mégis megkísérli a lehetetlent: óvatos kézzel söprögeti le Cristóbal Colón alakjáról a több mint négyszáz év alatt rárakódott legendarétegeket, és a modern kor pszichológiai tudásával s egyúttal a Kolumbuszt formáló kor alapos ismeretében lát hozzá, hogy elevenné tegye számunkra "az óceán búsképű lovagjának" emberi arculatait.
Wassermann, a húszas-harmincas évek rendkívül népszerű szerzője, nem történelmi regényt írt Kolumbuszról - bár hőse életének minden regényes mozzanatát megtalálja a könyvben az olvasó -, inkább jellemfeltáró történelmi esszének nevezhetnénk lebilincselően szellemes, igényesen szórakoztató művét.