Magyarország virágos növényei

A Magyarország virágos növényei nagyon fontos ismereteket tartalmazó, százhúsz éves, szemet gyönyörködtető, hasznos botanikai képeskönyv.

Amikor kirándulunk, sétálunk a lábunk előtt heverő színpompás virágokat felismerjük-e, meg tudjuk-e nevezni őket? Bár a növények megismerésére ma már jó néhány kiadvány segítségünkre lehet –, de máig a legjobb  Wagner János Magyarország virágos növényei című atlasza, amely 1265 Kárpát-medencei növény részletes leírását adja. A növényeket 582 fekete-fehér vonalas rajzzal és 67 kőnyomatos színes táblán 375 növény színes képével szemlélteti.

A 20. század legelején a Királyi Magyar Természettudományi Társulat felkérte Wagner Jánost [1870-1955], az aradi tanítóképző intézet neves természettudós tanárát, hogy Karl Hoffmann [1853-1909] német nyelvű Pflanzen-Atlas-át [Növényatlaszát] fordítsa le és dolgozza át a magyar viszonyoknak megfelelően.

Wagner János a felkérésnek eleget tett, és az Atheneum Irodalmi és Nyomdai R.T. Kiadó jóvoltából 1903-ban Budapesten Magyarország virágos növényei címen megjelent a könyv. Mágocsy-Dietz Sándor, korának neves botanikai professzora így ír az Előszóban: „Wagner János először áttanulmányozta a német munkát, és arra a következtetésre jutott, hogy voltaképen új magyar növénytani képes könyvet kell írnia. Többek között azért, mert Karl Hoffmann német nyelvű, sokszor igen rövid növényleírásainál pontosabb, és részletesebb növényleírásokat kell az olvasó kezébe adni; másrészről pedig azért, mert hazánk növényzete nagyon sokban különbözik Németország flórájától: a mienk gazdagabb és szebb!”

Az atlasz sikere igen nagy volt, rövid idő alatt elterjedt, a népoktatásban széles körben használták. Jávorka Sándor (1883-1961) és Csapody Vera (1890-1985) képes növényhatározóinak megjelenéséig a legtöbbet forgatott növényhatározó volt.

A Magyarország virágos növényei kiadvány a Tájékoztatóval indul, ahol a szerző ismerteti többek között a növény „testrészeit” és a könyv használati módjára is kitér. Közli Linné rendszerét. Felsorolja azoknak a botanikusoknak a névjegyzékét, „…a kik a könyvben ismertetett vagy legalább fölsorolt növények neveit megállapították.” Ezután 24 osztályba sorolva ismerteti a magyarországi növényeket. A növények kikeresését betűrendes tárgymutató segíti.

Karl Hoffmann német kiadású Pflanzen-Atlas-a [Növényatlasza] 875 növényt mutat be. Ebből Wagner János 56 növényt elhagyott, mivel ezek hazánkban nem teremnek meg. A megmaradt 819 növényleírást 446-tal kibővítette, így a magyar kiadás 1265 növényt mutat be részletesen. A szerző arra törekedett, hogy könnyűvé tegye a növények felismerését, még azoknak is, kik behatóbban nem foglalkoztak a növényekkel, illetőleg a növények meghatározásával. Éppen ezért a német munka leírásait nem egyszerűen lefordította, hanem kibővítette. A legtöbb növényt azonban újonnan írta le a segédmunkák és saját tapasztalata alapján, különösen pedig önállóan járt el a ritkább növények, nevezetesen a magyar növények leírásában.

Nemcsak a növényleírással bővebb a magyar kiadás, a képek száma is meghaladja a német kiadásét. Karl Hoffmanntól átvett 64 színes táblán 354 növény szerepel. Wagner János a könyvét kibővítette három új színes táblával, ahol 21 Magyarországra jellemző növényt közöl, így a magyar kiadásban a növényeket bemutató színes képek száma 375.

A könnyebb tájékozódás érdekében Wagner János a növények közreadásakor Linné rendszerét követi, így a nem szakember is jól eligazodik a kiadványban. A leírt növények csoportosítása híven követi a német eredetit. A növények leírása 213 oldal terjedelmű. Ezt Névjegyzék követi.

A növények leírásában megtaláljuk, hogy az adott növénynek mi a latin neve, honnan származik, általában hol található, egynyári vagy évelő-e, milyen talajon tenyészik, mekkora az átlagos mérete, milyen nagy a levele és milyen a levél formája, milyen a virágzata, a napszak mely részén virágzik, termése milyen formájú, gyógynövényként miként használják.

A leírt növények magyar megnevezésére elsősorban Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály 1807-ben Debrecenben megjelent úttörő jelentőségű Magyar Füvészkönyv-ét vette alapul a szerző.

A kiadványban Wagner János közzétette a növények tájnyelvi, nyelvjárási neveit is. Így, a Magyarország virágos növényei atlasz megmutatja, hogy a Kárpát-medencében különböző tájegységeken miként neveztek egy-egy növényt. A könyvben a felvett magyar növénynevek száma közel 6000.

Megtudjuk például, hogy a mocsári gólyahír népies nevei többek között: békavirág, fülemülevirág, gólyavirág, kácsavirág, Lukács-virág, német kaporna, tűzvirág, vízi sárga viola.

Az orbáncfű tájnyelvi nevei: csengőfű, lyukaslevelű fű, csengővirág, vérfű. Az oroszlánszáj virágnak pedig népies nevei: aranyevő pintyő, borjúorrú fű, ebfejű fű, medveszáj, gerezdes tátika, kutyócska.

Továbbá, hogy az egres, pöszméte népi nevei: bodorszőlő, csipkeszőlő, büszke, köszméte, piszke, szőrös füge.

A Magyarország virágos növényei kiadványt a Pytheas Könyvmanufaktúra a modern digitális fotótechnika magas szintű alkalmazásával dolgozta fel és készítette elő nyomtatásra. Ahol szükségesnek látszott színkorrekciót hajtottak végre, így a mostani reprint kiadás 67 színes táblája még az eredeti kiadás képeinél is színpompásabb.

A Magyarország virágos növényei atlasz reprint kiadása hozzásegíti az érdeklődőket, hogy erdőn-mezőn járva a megpillantott növények életéről, jellemzőiről többet megtudjanak, és a fellelt növényeket meg tudják nevezni.

Magyarország virágos növényei felépítése

Előszó (Mágocsy-Dietz Sándor) V. oldal

Tájékoztató IX. oldal

            A növény testrészei IX. oldal

            A növénygyűjtemény készítése XVI. oldal

            A könyv használatának módja XVI. oldal

            Linné rendszere XVIII. oldal

            Engler Adolf természetes rendszerének kivonata XX. oldal

            Botanikusok névjegyzéke XXII. oldal

A növények leírása 1-213. oldal

Betűrendes tárgymutató 215-241. oldal

Növények színes táblái I-LXVII. oldal