A két Magyarhaza első rangu gyógyvizei és fürdőintézetei

Ismertető és összefoglaló Török József „A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei” című művéről. A könyv 12 könyomatos városképet tartalmaz.

A szerzőről
Török József: orvos, természettudós, tanár. 1813. október 14-én a Bars vármegyei Alsóváradon született. Testvére Török Pál református püspök volt. A selmeci evangélikus líceumban tanult. Középiskoláit, bölcsészeti, jogi és hittani tanulmányait a debreceni református főiskolán végezte. 1836-tól Pesten folytatott orvosi tanulmányokat. 1842-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután külföldi útra indult. Berlinben, Párizsban főleg a sebészet terén képezte tovább magát. Az irodalom terén már, mint orvosnövendék munkálkodni kezdett. Orvosegészségügyi és természettudományi munkákat írt. 1843. október 7-én a MTA levelező tagjává választotta. 1846-ban az MTA ,,Hazai legnevezetesebb ásványvizek ismertetése" címen kitűzött pályázatára is beküldte pályamunkáját, melyet 50 arannyal díjaztak. A pályamű 1848-ban jelent meg: A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei címmel, melyben a legjelentősebb és legismertebb gyógyvizek hatását és a gyógyítás terén való alkalmazásukat is bemutatja. 1858-ban a MTA rendes tagjai közé választotta. 1894. március 14-én hunyt el Debrecenben.

Mű bemutatása
A könyv egy 19. századi orvosi-természettudományos munka, amelyet Török József orvos, természettudós és tanár írt. A mű eredetileg 1848-ban jelent meg, majd 1859-ben bővített kiadásban is kiadták.
A könyv célja és témája
A szerző célja az volt, hogy részletesen bemutassa Magyarország legjelentősebb gyógyvizeit és fürdőintézeteit, nemcsak egyszerű felsorolásként, hanem természeti, kémiai és gyógyászati szempontból is.
A kötet alapja egy akadémiai pályamunka, amelyet Török József 1846-ban a Magyar Tudományos Akadémia „Hazai nevezetes ásványvizek ismertetése” című kihívására küldött be, és 50 arannyal díjazták.

Mit tartalmaz tulajdonképpen a könyv?
A mű jellemzően az alábbi területeket dolgozza fel:
1. Magyar gyógyfürdők és ásványvizek leírása:
A könyv sorra veszi a kor legfontosabb hazai gyógyforrásait és gyógyvizeit, részletezve azok természeti környezetét, vegyi összetételét és gyógyhatását.

2. Gyógyintézetek bemutatása:
Megtudhatjuk, milyen intézmények álltak a betegek rendelkezésére; hogyan működtek és milyen kezeléseket kínáltak a fürdőkultúra keretében.

3. Gyógytani és orvosi szempontok:
A szerző nemcsak földrajzi leírást ad, hanem értékeli a vizet gyógyászati alkalmazhatóság alapján is, összevetve a hazai forrásokat akár külföldi mintákkal.

Tudományos és történeti jelentőség
A mű a 19. századi balneológia (gyógyfürdők tudománya) magyarországi klasszikusának számít.
Fontos forrás a magyar fürdőkultúra és gyógyászat történetének tanulmányozásához, mert összegezte a korabeli tudást és gyakorlatot Magyarországon.
A könyv nem csak praktikus ismertető, hanem természettudományos dokumentáció is, amely a balneológia korai magyarországi fejlődését tükrözi.

„A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei” átfogó és részletes mű a magyar gyógyvizekről és fürdőhelyekről, amely tudományos alapossággal mutatja be az 19. században is fontos egészségügyi erőforrást jelentő vizeket és intézményeket. A könyv a korabeli orvostudomány, természettudomány és földrajz metszéspontjában áll, és értékes forrás a hazai gyógyfürdők és természetes vizek történetéhez.

(1848/1859) több tucat konkrét gyógyhely és ezek ásványvizeinek a leírása szerepel benne. A munka egy balneológiai enciklopédia, amelyben az akkor ismert legfontosabb magyar gyógyvizeket és fürdőhelyeket részletesen elemzik természeti, kémiai és gyógyászati jellemzőik szerint.

1. A mű bemutatott helyszínei – főbb fürdőhelyek
A könyv – mint korabeli enciklopédia – nem csupán néhány ismert fürdőt sorol fel, hanem lényegében széles körű gyűjteményt ad meg hazai gyógyvizekből, amelyben valóban ide tartozott mintegy 120 különféle gyógyforrás / fürdőhely.
Ezek közül több olyan klasszikus magyar gyógyhely szerepel, amelyek a 19. században is jelentősek voltak, például:
Hévíz-típusú meleg gyógyfürdők
Büdöskő fürdő – kénes gyógyvíz (hideg kénes fürdőhely, ma ismert mint “Büdöskő” környéke) – a könyvben részletesen tárgyalt típusa a kénes vizeknek, amelyekről megállapítja természetüket és gyógyhatását.
Harkány
Harkányi gyógyfürdő – egyike a népszerű fürdőhelyeknek, amelynek természeti jellemzőit és gyógyhatását illusztrációkkal is bemutatja a mű.
Fürdők és intézetek
A könyv nemcsak forrásokat, hanem fürdő-intézményeket is megnevez – ezek olyan helyek, ahol a gyógyvizeket közfürdőként vagy intézményes keretek között lehetett használni. Ilyen volt például:
Budai Császárfürdő – konkrét fürdőintézet Buda területén, amely fürdőépületként szerepel a kötet illusztrációin.

2. A gyógyvizek és források jellege
A mű analitikai és balneológiai szemlélettel kategorizálja a gyógyvizeket. A könyv többféle gyógyvíz-típust tárgyal:
Kénes gyógyvizek
Több térségből ismert kénes források szerepelnek, amelyek ízületi és bőrpanaszokra ajánlottak voltak.
Szénsavas vagy ásványi források
Számos szénsavas, vasban vagy kalciumban gazdag víz is szerepel a műben, amelyek például emésztési vagy vérkeringési problémákra voltak gyógyhatásúak.
Hideg- és melegvizek
A könyv a hideg gyógyvizeket és a meleg (termális) vizeket is külön tárgyalja, mindegyiknél részletezve a kémiai összetételt, hőfokot és gyógyhatást.

3. Hogyan rendezte a szerző a helyeket?
Török József a munkáját nem egyszerűen alföldi vagy dunántúli listaként rendezte, hanem a vizek természeti és gyógyászati jellemzői alapján:
Hideg gyógyvizek
Meleg és termális vizek
Szénsavas ásványvizek
Kénes és más speciális összetételű gyógyvizek
Minden típushoz rövid történeti és leíró rész tartozik, ahol a használat történetét és helyi hagyományait is ismerteti.

4. Érdekesség – az elemzés mennyisége
Török József műve mintegy 120 gyógyforrást listáz és elemez, tehát nem csupán néhány ismert fürdőt, hanem rendkívül sok helyszínt fog át a Kárpát-medence teljes térségéből.

Összegzés – mit találunk konkrétan a könyvben?
Fürdőhelyek és intézetek pl.:
Buda Császárfürdő – fontos fürdőintézet a fővárosban.
Harkányi gyógyfürdő – termálfürdő a Dél-Dunántúlon.
Gyógyvizek:
Kénes vizek – például a büdöskői kénes források leírása.
Szénsavas és más ásványi vizek – különféle hideg és meleg gyógyvizek.
Több száz forráspont – a szerző által elemzett, részletesen leírt források összessége (több mint 100 példával).

Török József „A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei” című művében a kémiai elemeket és összetevőket a többnyire nyelvújítási vagy latin vagy régies magyar – elnevezésekkel használta. Az alábbiakban a leggyakoribb régi nevek és mai megfelelőik láthatók:
Fémek és elemek
Éleny: oxigén
Köneny: hidrogén
Szikeny: nitrogén
Mészföld: kalcium (illetve kalcium-oxid, mész)
Hamuzsír: kálium-karbonát (kálium)
Sziksó: nátrium-karbonát
Keserűföld: magnézium (magnézia)
Vaséleg: vas-oxid
Rézéleg: réz-oxid
Timany (ritkábban): arzén
A korszak szaknyelvében az „-éleg” végződés általában oxidot jelentett, a „föld” pedig földalkáli jellegű anyagokra (kalcium-, magnéziumvegyületek) utalt.